Chapter 4

Sziasztok babák :) meghoztam a következő részt. jó olvasást.Puszi :*

A hét legrosszabb napja a csütörtök volt, az órák után, a nap végére én olyan éhes voltam, hogy bármit megtudtam volna enni, ami elsőnek felbukkant előttem.
Elmentem a koleszba, egyedül, mert Kahlan hamarabb végzett a suliban, amikor megláttam Louist. Ugh! Mit csinálhat itt? Siettem a szobám ajtajához, hogy ne lásson meg. Mi a fene?
Kikukucskáltam és láttam, hogy a kollégium ajtajánál állt, aztán Kate kinyitotta mosolyogva. A fiú vigyorgott és bement.
Mit fog itt csinálni?
Ott álltam és gondolkoztam, amíg be nem ugrott. Óh, Istenem! Ők  ... megráztam a fejemet, bementem a hálószobába, ahol Kahlant találtam, a tükörben nézte magát és ruhákat cserélgette.
- Tudod, hogy ki van Katenél? - kérdeztem, mikor beléptem.
- Ki?
- Louis. A tetovált srác.
- Hm... nem tudtam, hogy együtt vannak.
- Nem tudtam, hogy ismerik egymást!
- Tudod? Jobb, nem kell aggódnod miatta. Nem akarsz olyanokkal barátkozni, mint... Ő.
- Nem tudom - sóhajtottam. Újra visszanézett a tükörbe - Mi folyik itt? - kérdeztem.
- Hm... Elmegyek Calebbel - mondta, a mosolya egyre növekedett minden szó után.
- Ó, Istenem! Mindennel foglalkoztam és elfelejtettem megkérdezni, hogy hogy ment!
- Ó, jó volt. A parti után elmentünk a házába és néztünk egy filmet és elaludtunk - felsóhajtott és elpirult.
- Jaj! - ránéztem és leültem az ágyra - A fehér blúzt viseld, jól fog állni.
A lány elmosolyodott és felhúzta az inget és megragadta a kulcsot, elment, miután elbúcsúzott tőlem. Sóhajtottam és lefeküdtem az ágyba és Tumblr oldalon nézelődtem, amíg meg nem éheztem. Úgy döntöttem, hogy elmegyek abba a bárba, ahol Annabeth szolgál ki.
- Heló, drágám, mit szeretnél?
- Hmmm... sajtos kiflit narancslével.
- Tessék - mondta egy kis idő múlva.
Kifizettem neki és leültem a sarokba az asztalhoz enni, míg meg nem láttam őt. Mindenhol ott van? Csak most láttam Katetel! Már végzett azzal, amit vele csinált? Ugh! Undorító.
Másik négy fiúval ült, akik mind rossznak néztek ki és tetováltak voltak. Harry, Niall, Zayn és Liam, ha nem tévedek. Nem azért tudtam a nevüket, mert elsők voltak a listámon, de az egész iskola ismeri őket, mindig bajban voltak és én sosem beszélek az ilyen fajtájúakkal.
Én csak tudtam a nevüket és olyan messziről elkerültem őket, amennyire lehetséges.
Láttam, ahogy Louis rám nézett, majd el. Átkozott! Ez volt a második alkalom. Az üdítőmre koncentráltam, mióta elveszítettem az étvágyamat a gondolatra.
 Hallottam, hogy a szék húzódott az oldalamnál, és láttam, hogy Louis ült mellém.
- Mit akarsz? - kérdeztem bátran.
- Társaság, hogy ne legyél egyedül.
- Jobb egyedül, mint rossz társasággal. - Kitoltam a székem, hogy felkeljek, de visszahúzott magához, és elég közel hajolt hozzám.
- Ne legyél ilyen - suttogta csábító hangon, amitől megborzongtam.
- Miért nem találkozol Katetel? Talán Ő könnyebb - mondtam és felálltam, egyedül hagytam.

Louis szemszöge

- Miért nem találkozol Katetel? Talán Ő könnyebb - mondta és felállt, egyedül hagyott.
Mély levegőt vettem és visszamentem, újra a fiúkhoz ültem, akik próbáltak nem röhögni rajtam, ami bosszantott engem.
Meg fog fizetni, amiért ezt tette velem. Fasz!
- Tomlinson, mi a fasz volt ez? - kérdezte Styles. Az egyetlen volt, aki komolyan nézett.
- Semmi.
- Remélem is. Mi nem jövünk ki jól az olyanokkal - figyelmeztetett Liam.
- Semmit sem akartam vele.
- Tényleg? Úgy értem, kinézted?  - Niall kérdezte, mintha álmodozna, ami idegesített engem.
- Ja, nem érdekel, hogy ki Ő. Hagyott megőrülni, haver - Zayn beleharapott az ajkába.
- Egyet kell értenem, biztos jó az ágyban - állapodott meg Harry.
- Ha nem jövünk ki jól az olyanokkal, mint Ő, akkor miért is beszélünk róla?
- Nyugodj meg, Tomlinson, álmodozás nem kerül semmibe - mondta Zayn és hátba vert.
- Oké, ennyi elég - mondtam ingerülten. Felkeltem, de Harry megragadta a karomat.
- Mi. Nem. Jövünk. Ki. Jól. Az. Ilyen. Emberekkel. Ne felejtsd ezt el.
Visszalöktem a kezét fürgén és elsétáltam a koleszomba. Tudom, hogy minden, amit mondtak, igaz volt, de...

Emily szemszöge

Visszamentem a koleszba idegesen. Hogy tud hatni az emberekre ilyen könnyen? Ugh! Dühítő! Mit gondol, ki Ő? Miután a kollégiumban Katetel, van mersze velem találkozni? Mi a fene?
Bementem a szobámba és becsuktam az ajtót az összes erőmmel, de később megbántam, mert láttam, hogy Kahlan ott van. A fal mellet az ágyon. Sír. Caleb. Ó, ne. Odarohantam gyorsan hozzá és megöleltem, és vártam, hogy megnyugodjon.
- Én...én elmentem... a... a bárba, ahova megbeszéltük a találkozót... és...és... - Újra elkezdett hevesen sírni. Utáltam, hogy így látom, tépi a szívem.
- Oké, nyugodj meg. Mi történt, Kah?  - kérdeztem és kiszedtem a szőke haját az arcából.
- Bementem... és... és... Ő... én... Ő csókolózott egy másik lánnyal.
Leesett az állam. Hogy tehette ezt? Meg fogom ölni. Szétdarabolom és megetetem a dinoszauruszokkal.
- Mit tegyek? Azt hiszem, hogy Ő az egyetlen. - Újra elkezdett sírni.
- Talán beszélned kellene vele - Wow, tényleg ezt mondtam?
- Úgy gondolod? - kérdezte és felemelte a fejét, megmutatta a kék íriszeit nekem, a sírás miatt körülötte piros.
- Igen - Nem.
- É... és mit mondjak neki?
- Kérdezd meg, hogy mi történt. Bizonyára van magyarázat erre az egészre. - És ha nem, akkor össze tudod darabolni és megetetni a dinoszauruszokkal.
- Oké, akkor beszélni fogok vele - felállt.
- Ne most! - leültettem.
- Miért?
- Mert a szemeid katasztrófák és te nem akarod elengedni őt, ezért sírni fogsz miatta.
- Oké.
- Nyugodj le és holnap beszélsz vele.
- Jó, köszönöm - megölelt - Mióta tudsz sok mindent a srácokról?
- Áu, ez sértő! - a mellkasomra tettem a kezemet és a számat döbbenten nyitottam ki, de nem sokáig tartottam úgy, mert elkezdtünk nevetni.

Chapter 3

Sziasztok :) hat itt is van a harmadik rész. mivel most beteg voltam így minden nap tudtam hozni új részt de lassan vissza kell mennem a suliba szóval két naponta lesznek majd. nem is szaporítom a szót jó olvasást.

Felébredtem és észrevettem, hogy Kahlan nincs a kollégiumban, mint általában. Sosem kelt fel engem. Most elgondolkoztam azon, hogy egyáltalán itt aludt-e? El kell mondania mindent, miután megöltem a Kylelal történtek miatt. Habár az nem az Ő hibája.
Amikor a bárba mentem, megláttam Őt és megszólítottam. Rám mosolygott.
- Szóval, hogy ment? - kérdezte.
- Hogy... hogy ment? Majdnem meg lettem erőszakolva! - panaszkodtam, az utolsó szónál elhalkultam. Nevetett.
- Emily, kérlek. Érdeklődött irántad, ennyi.
- Szerintem el tudom mondani a különbséget.
- Mióta nem volt barátod?
- Az... az nem a probléma.
Igaza volt, nem volt barátom nyolcadik óta, de jól tudtam Kyle szándékait! Megállítottam és felhúztam a pólómat, megmutattam neki a megütődött hátamat, ami a faltól keletkezett és az ujjai nyomát az egyik karomon. Megráncolta a szemöldökét és rám nézett döbbenten.
- Oh, Istenem.
- Ja, és ez még rosszabb lett volna, ha Louis nem bukkan fel!
- Ki?
- Louis, a tetovált srác az angol óránkról.
- Nem kéne olyan emberekkel barátkoznod.
- És én nem. Ő csak megmentett. Amúgy Kyle nem sokkal jobb.
- Nem tudod, hogy Louis mire képes, Ő talán rosszabbat akar.
- Oké, elég! Kezdesz kiakasztani.
(...)
A délután elérkezett az angol órával. Az angol a legrosszabb lett, mióta megismertem Louist, de talán Ő nem beszél velem ma, figyelembe véve azt, hogy mi történt pénteken.
Megkerestem a termet, Kahlan elől ült, én pedig a helyemre mentem. Éreztem Louis éles tekintetét magamon és ez nagyon zavart engem, mintha égetné a bőrömet.
- Üljetek le és csendet kérek, most! - mondta a tanár, gyorsuló ütemmel a terembe sétált.
- Biztos vagyok benne, hogy van neki egy hangfelvétele, vagy mi a fene - mondtam halkan, de Louis meghallotta és nevetett. Király!
- Nyissátok ki a könyveteket a 72. oldalon, olvassátok el a szöveget és csináljátok meg a feladatokat.
Kinyitottam a könyvet és elkezdtem olvasni. Az angol olyan valami, amiben jó vagyok.
Majdnem készen voltam, amikor felemeltem a fejemet. A szoba teli volt lehajtott fejekkel, miközben a tanár diákról diákra járt és nézte a munkájukat a tipikus jó hangulatú arckifejezésével. Gúnyos.
Szétnéztem és láttam, hogy Louis a székén hátradőlt, a kezei a fején voltak. Akkor lepődtem meg, amikor láttam, hogy Ő mindent megcsinált. Hogy...?
- Szükséged van segítségre? - hallatszott a hangja, ami visszahozott a valóságba és észrevettem, hogy értetlenül figyelem a füzetét.
- Nem - mondtam és visszanéztem a könyvembe.
- De tudok segíteni neked - mondta és végighúzta a kezét a lábamon.
- Viszont én nem akarom - megragadtam a kezét és visszatoltam. - Tanárnő! Készen vagyok, kimehetek a mosdóba?
- Hm... igen, kimehetsz.
- Gyorsan felkeltem és elhagytam a termet, a mosdóba mentem. Benedvesítettem az arcomat vízzel és utána megtöröltem papírral szárazra. Hallottam, hogy kinyílt az ajtó és amikor odanéztem, egy lány helyett Louist láttam. Mi a fene?
- A férfi mosdó nem itt van, Louis.
- Tudom, hogy hol van a mosdó, Emily - nevetett, veszélyesen közelebb lépett hozzám. Várjunk! Honnan tudja a nevemet?
- Oh, oké akkor...
Próbáltam távolabb menni tőle, amíg a hátam a fallal nem találkozott. A kezeimet ökölbe szorítottam és a mellkasához emeltem, így nem jött közelebb, de Ő csak nevetett és a fejem fölé emelte a kezeimet.
- Louis, s-
- Shh...
A fejével közeledett, éreztem a meleg lélegzetét a nyakamnál, amíg az enyém gyorsabb volt és nehezebb. Talán Kahlannak igaza volt, talán csak azért mentett meg Kyletól, hogy maga tehesse ezt. Megborzongtam, amikor az ajkai súrolták a nyakamat, ami szórakoztathatta, mert kuncogott, tompa és csábító hangja volt. Oh, Istenem! Miken gondolkozom?
Hirtelen, mintha megrázta volna az áram, ellökte magát tőlem és elhagyta a mosdót.
Vettem egy mély lélegzetet és én is kimentem, közben próbáltam irányítani a lélegzetemet.

Óra végén vártam, hogy Kahlan kijöjjön és elmondjak neki mindent, amit Louis csinált velem. Kahlan volt a legjobb barátom, nem volt titok köztünk, nos... csak egy valami, de-
- Mi? Oh, Jézusom! Ezt tette?
- Igen.
- Rá kéne hívnod a rendőrséget.
- Nem.
- Miért nem?
- Mert nem csinált semmit, valószínűleg csak rosszabb lenne.
- De az megrémítené őt.
- Kah, az olyan emberek, mint Ő, nem félnek a rendőrségtől.
- Már értem, hogy miért nem volt soha másik barátod.
- Ha-ha. Te. Nagyon. Vicces. Vagy - Mondtam szarkasztikusan.
- Gyere, éhezem

Chapter 2

Sziasztok! meghoztam a második fejezetet. Am előre bocsánat ha nem olyna jó valahol a magyar de bele kell rázódnom. Ha ide tévedtetek nem késő feliratkozni, pipálni vagy komizni. 
Ölel: Tündi

Már majdnem este nyolc óra volt, amikor az órára néztem. Jobb ha elkészülök, különben Kahlan megöl. Különben is, annak ellenére, hogy nem ezt akarom, nem azt jelenti, hogy nem fogok minimálisan is jól felöltözni, így felhúztam egy fekete fehér ruhát hozzá fekete magassarkút és használtam egy fekete szemceruzát. Pár perccel később lecsekkoltam magamat a tükörben...Le kellene váltanom a ruhámat, ez a darab kicsit rövid volt és nem akartam, hogy zaklassanak Caleb rohadt barátai. Ugh! Igen, mindenképpen le fogo...
- Édesem! Kahlan itt van - mondta anyukám.
Szar!
Fújtattam és lementem a földszintre gyorsan, a magassarkúm által generált hangos zajjal sétáltam le a lépcsőn. Elköszöntünk anyától és leléptünk, majd rögtön az autómba szálltunk, mivel Kahlan ragaszkodott ahhoz, hogy én vezetek, mivel úgy reméli, hogy Ő nem fog hazamenni aludni. Megforgattam a szemeimet a gondolatra.
- Hol van a parti, különben? - kérdeztem, habár én csak vissza akartam fordulni és haza menni.
- Ez egy éjszakai klub a közelben, valószínűleg ismered, Bluenak hívják - mondta.
Kis idő múlva a kék neonfények a Blue felirattal keltették fel a figyelmemet. Ez volt az egyik legnagyobb klub a környéken. Vettem egy mély lélegzetet és ezerszer elismételtem magamban mielőtt otthagytuk az autót, hogy ezt Kahlanért és a jövőéért és a lehetséges kapcsolatáért csinálom.
Beléptünk a klubba és rögtön megszállt minket a rendkívül hangos zene és a színes fények szerte mozogtak az óriási helyiségben, de már majdnem tele volt hely. Én ezt mindig is utáltam, mint most is.
- Van valami ötleted, hogy hol lehetnek? - kérdeztem a hangomat picit megemelve, hogy Kahlan hallhasson engem, de figyelmen kívül hagyott, hirtelen gyors léptekkel, órási mosollyal az arcán elsétált. Feltételeztem, hogy a válasz igen.
Továbbá, Caleb egy szőke fiúhoz ment, Kylehoz, ha nem tévedek, megakadtak, amint megláttak minket. Tehát, ilyen ez a buli volt? Közülük csak ketten? Észrevettem, hogy Kyle tetőtől talpig megnézett engem, ami miatt kissé kényelmetlenül éreztem magamat.
- Héj! Wow, te... gyönyörű vagy! Kyle, Emily, Emily, Kyle - mondta Caleb, aztán több figyelmet fordított Kahlan iránt, amitől kicsit megkönnyebbültem.
Aztán egyszerűen eltűntek az emberek, egyedül hagyva engem Kylelal.
- Héj! - mondta Kyle percekkel később.
- Héj! - válaszoltam.
- Nem tűnsz nagyon boldognak néhány embertől, azok közül, akik itt vannak - mondta veszélyesen közeledve felém.
- Ja, én... nem szeretem a tömeget.
- Ismerek egy tökéletes helyet neked, nem zsúfolt. Gyere velem - mondta egy erőtlen barátságos mosollyal.
- Hm... Jól vagyok i...
Közbevágott úgy, hogy megragadta a kezemet erősen és végigvonszolt a táncolók között. Próbáltam megszabadulni tőle, de az ereje sokkal több volt, mint nekem. Elkezdtünk egy lépcsőn felsétálni, aztán mi bementünk egy ajtón, amivel a tetőre kerültünk. Igaza volt abban, hogy nincs annyi ember itt, de valójában senki sem volt itt.
- Kyle! - szólítottam. Rám nézett, már húzott engem minél messzebb az ajtótól. - Mi a fenéért jöttünk mi ide?
Átölelte a derekamat a kezeivel és közelebb húzott magához. A szemeim elkerekedtek a döbbenettől, mert megrémültem. Újra megpróbáltam elszabadulni tőle, de ezzel még közelebb került a teste az enyémhez. Akkor rányomta hevesen az ajkait az enyémekre és a kezei a combomra csúsztak. Felvisítottam és megütöttem őt, de semmit sem segített, míg összegyűjtöttem az erőmet és rátapostam a lábára.
- Szar! - felnyögött.
Elkezdtem szaladni, de neki hosszabb lábai vannak, könnyen elkapott, a falnak lökött. Sikítottam, de ki hallana meg a tetőn engem?
Aztán hirtelen hallottam egy puffanást, mint amikor valami megüt valamit és Kyle csak abbahagyta a szorításomat, így elkezdtem szaladni a kijáratót keresve, anélkül, hogy látnám, hogy mi történt.
Amikor azon voltam, hogy kinyissam, valami megragadta a derekamat. Bepánikoltam és sikítottam. Akkor egy hatalmas kéz befogta a számat és tartott, így alig tudtam mozogni.
- Nyugalom. Csak én vagyok - mondta egy barátságos hang - Louis.
Elkezdtem gondolkozni. Nem ismertem Louist, de a hangja nem volt idegen. Levette lassan a kezét a számról és megfordított, és akkor megláttam, hogy ki volt.
- Köszönöm - suttogtam.
- Köszönd meg később, most menjünk, mielőtt felébred - mondta és elkapta a derekamat erősen, visszavezetett a zajos és színes helyre.
Gondolkoztam a szavain. Mielőtt felébred. Mit akart jelenteni ez? Mit csinált?
Egyre rémültebb lettem, nem ismertem Louist, nem tudtam, hogy milyen ember Ő, de el tudtam képzelni...
A telefonom elkezdett rezegni a nadrágom zsebében. Egy üzenet volt Kahlantól, Caleb elviszi haza és kérdezte, hogy hogy mennek a dolgok Kyleal.
"Ne akard tudni"
Louis közelebb húzott magához, amikor látta, hogy lelassult (a zene).
Egyszer csak otthagytuk a helyet, friss levegővel töltöttük meg a tüdőnket. Behunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt. Eszembe jutott Louis és a pánik visszatért. Ránéztem és láttam, hogy engem figyel. Hátrább léptem.
- Köszönöm - mondtam még egyszer.
- Semmiség - vállat vont és a zsebébe eresztette a kezét, amikor megláttam, hogy véresek az ujjpercei.
A szemeim kitágultak és egy picit közelebb léptem hozzá, megfogtam a kezét. Ezt értem tette?  Óh, istenem!
- Hogy... hogy csináltad ezt? - kérdeztem.
- Semmiség - ismételte meg durván, kiszabadította a kezét az enyémből és elment.
- Louis - szólítottam, de teljesen figyelmen kívül hagyott.
Megráztam a fejemet. Miért aggódtam? Nem kellene olyanokkal beszélnem, mint Ő. Ugh!

Chapter 1

Sziasztok! Elkezdtem lefordítani az egyik angol fanfictiont, aminek a központi szereplője Louis. Remélem, hogy tetszeni fog. :) Jelezzétek, ha olvassátok! :* 

A tekintetem automatikusan felé irányult, ahogy belépett az ajtón. Starbucksban voltam, végignéztem rajta. Hátborzongató és veszélyes külső. A The Killers póló, kék szem, játékos mosoly, egy sapka, ami a félhosszú barna haját fedi és számos színes tetoválás végig a karján. Észrevettem, hogy elkapta a pillantásomat. Idegesen elfordítottam a megvakult szememet. Senki más nem kapott rajta, hogy én bámulom őt. Inkább az apró tejszínhabgombócokat kezdtem el figyelni az eperturmixomon.
Megnéztem az órát. Még volt idő vásárolni. Fizettem és elmentem, barangolni kezdtem a a sétálóutcán az Intimissimiig. Eldöntöttem, hogy bemegyek és néhány perc alatt szerzek magamnak egy fekete csipkés melltartót.
- Csak elképzellek benne téged... hmm...
Megijedtem és a melltartó leesett a földre. A fiú, akit pár perce láttam, lehajolt és felvette a melltartót, közelről megnézte. Elvettem a kezéből elvörösödve és azt hittem, hogy fel fogok robbanni.
Kifizettem a melltartót és majdnem futva elhagytam a boltot, és mindig hátranéztem, miközben visszamentem az egyetemre, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem követ engem.
Amikor megérkeztem, elővettem a kulcsomat a zsebemből és kinyitottam az ajtót. Kahlan feküdt az ágyban, de rögtön felkelt, megnézte az összes táskát, amit én hoztam.
- Csődbe fogod vinni az anyukád.
- Az összes apa pénzéből van. Jó tudni, hogy valamiben még hasznos.
- Ő az apukád, tudod...
- Igen, a természet törvényei szerint. Szerintem lefekszem... most! - mondtam és ledobtam a táskákat az ágy mellé és ledőltem, aztán elaludtam.
(...)
Felébredtem az ébresztőórám hangjára 7:15-kor, kinyomtam egy kicsit mérgesen. Felkeltem az ágyból és elmentem zuhanyozni. Felöltöztem és elmentem a büfébe, hogy egyek valamit, mivel Kahlan már nem volt a kollégiumban.
Amikor befejeztem az evést, elmentem a szekrényekhez, ahogy sejtettem, ott találtam, ahogy bezárja az övét. Rám nézett és mosolygott. Ugyanezt tettem.
- Jó reggelt - mondtam a keresett lánynak.
- Jó reggelt - ismételt meg - készen vagy az angolra? - Beteges arcot vágott.
- Soha - megforgattam a szemeimet és Ő nevetett.
A csengő megszólalt, én és Kahlan a termünkbe csoszogtunk, szinte irodalmian. Beléptünk és amikor a terem végébe néztem, a szívem gyorsabban kezdett verni. Kahlan helyén, ami pont az enyém mellett volt, foglalt volt... A tegnapi fiú által. Ráadásul ebben a teremben az asztalok párban voltak!! Kahlanra néztem, vállat vont.
- Én megtudom...
- Nem, Jó így - közbevágott - Nem akarom, hogy vitatkozz valakivel miattam. Emily, eléd tudok ülni. - elvigyorodott és leült. Frusztráltan felsóhajtottam és a helyemre mentem, olyan messzire tőle, amennyire az asztal lehetővé tette. Talán nem emlékszik már rám.
Éreztem, ahogy a székem húzódott, Ő volt. A fiú a lábaimat az övéi közt tartotta. Rá néztem, megdöbbentett az, amit az imént tett, amin látszólag jól szórakozott. Közelebb jött hozzám.
- Azt viseled? - kérdezte, és azonnal elpirultam. Pontosan tudtam, hogy miről beszél. - Látom mit csinálsz - nevetett.
- Én nem! - mondtam, anélkül, hogy belegondoltam volna, hogy miért válaszolok neki.
- Üljetek le és csendet kérek, most! - mondta a kicsi és ellenszenves nő, aki besétált a terembe. - Oh, Mr. Tomlinson... üdvözlöm... szeretettel. - Mondta a szemüvege mögül csak Őt figyelve.
A fiú elengedte a lábaimat és visszaült a helyére tipikus testtartásba. A székemet visszaraktam a helyére és leültem.
A többi része az órának és a napnak zavartalanul telt, szerencsére.
Az órák után visszamentem a koleszba. Kahlan nem volt ott, neki még volt két órája, így Ő csak körülbelül egy órával később bukkant fel.
- Ne felejts el a holnapi bulit.
- De... hm... tanulni fogok - lefeküdtem, én tényleg nem akartam menni oda, ahol Caleb züllött barátai lesznek...
- Emily! Mondd nekem: Ki tanul péntek éjszaka?
- A lányok akik jó jegyet szeretnének kapni az újságírásra? Ezen kívül tudod mit gondolok Caleb barátairól...
- De tudod, hogy én mit gondolok Calebről... - Felsóhajtott. Ugh! - Gyere, Em...
- Jó, menni fogok... ha anya elenged. Szinte sosem látogatom meg a hétvégén és én haza fogok menni közvetlenül pénteken.
- Oh, el fog - mondta vidáman.
- És te tudod, mert...
- Én már beszéltem vele. Így holnapeste kilenckor a házatoknál leszek.
Megforgattam a szemeimet. Én egyáltalán nem akarok menni a partira. Fújtattam. Elmentem lezuhanyozni és lefeküdtem az ágyba.